¤ Wink, Poppy, Midnight

Író: April Genevieve Tucholke
Kiadó: Menő Könyvek
Besorolás: Misztikus-romantikus-thriller
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 256
Fülszöveg:
Minden történetbe kell egy hős.
És kell bele egy hitvány gonosztevő.
És hogy még mi? Megfejtésre várok titkok…
Wink egy vörös hajú, szeplős lány a szomszédból: senki sem ismeri egészen, a lénye csupa talány és rejtély. A szőke, ezüstszürke szemű Poppy a leggyönyörűbb és egyszersmind a legaljasabb és legkegyetlenebb lány a középiskolában: egy igazi manipulatív méhkirálynő. És itt van a harmadik, Midnight, egy édes, de bizonytalan fiú, aki nem tud választani kettejük közül. Wink. Poppy. Midnight. Két lány. Egy fiú. És egy rémisztő, veszélyes erdő, ahol egyre több borzalmas esemény követi egymást. Mi történt valójában? Van, aki tudja. És van, aki hazudik.

Egy mondatban: Valami nagyon hiányzott a történetből, ez pedig a vége…!

Szerintem a borító magáért beszél, de azért reklámozom picit, mert gyönyörű. Igazán vonzza szemet a sötét, fekete háttér, és az egymásba fonódó misztikus, erdei motívum. Tökéletes összhangot kelt a horror vacui (az ürességtől való félelem). De hogy mi is volt a borítón szerelem első látásra? Igen, a betűtípus. Faltól falig kitölti a könyvet, s ami a legjobb, minden külön szemszögnél visszaköszön.

Kiváló karakterrajzot kapunk az írónőtől, nagyon ügyesen árnyékolja egy-egy szereplő jellemét, külsejét. A női alakok tökéletesek, viszont Midnight miatt kénytelen voltam levonni egy fél “csillagot” (?) . Végig teljesen semleges volt, egyáltalán nem váltott ki belőlem érzéseket. Még gyűlölni sem tudtam, a szeretettől pedig nagyon messze állt. Kiemelném Poppy karakterét, akit a 80. oldali szívem szerint Guillotine alá küldtem volna, után viszont a kedvencem lett. Hogy miért? A háttértörténet játszott közre, illetve az a momentum, hogy mennyire ártalmas lehet a szülői elnyomás.

A Menő Könyvek Kiadó jóvoltából lehetőségem nyílt elolvasni ezt a könyvet. Bevallom őszintén, hogy kissé félve vágtam bele a regénybe, hiszen nemhogy a szerelmi, de már a háromszögektől is rosszul vagyok. Itt nem zavart, sőt szinte nem is éreztem, hogy lenne benne.
Winkből csak a papucsot ismerem,  volt is ilyenem, mikor kisebb voltam, Poppyról egy játékbaba jutott eszembe (a német Puppe=baba szóval kapcsolhattam össze), Midnight jelentése ismeretesen éjfél, nekem az óraállítás ugrott be, illetve Meryl Streep majdnem Oscar-díjat érő alkotása a Last Midnight az Into the Woods-ból.
Az pedig már egy más kérdés, hogy ki a hős, a hazug, illetve a hitvány. Mindenképpen érdemes nyomozni, a megfejtés közel sem egyszerű, csak azt hisszük.

(A Halloweenre való tekintettel be is illesztettem nektek!)

A három szereplő közül Midnight a központi elem, Ő a háromszög csúcsa, persze csak ha alapra állítjuk. A két lány, akik külsőre és belsőre is teljes ellentétei egymásnak, mégis ők alkotják az alapot, valaminek az alapját. A szerelemét. Midnight sokáig szerelmes volt Poppyba, ám most új helyre költözik édesapjával, s az új házat új kezdetnek fogja fel. Itt ismerkedik meg a különc Winkkel, aki teljes ellentéte Poppy romlott, feledhető, angyalkára hasonlító alakjának. A történet mégis úgy alakul, hogy nem sikerül teljesen elszakadniuk. Mindez pedig beilleszkedik egy másik világba, amely tele van misztikummal, mitikus lényekkel, varázslatos történetekkel, különleges könyvekkel. Nagyon tetszett a kártyajóslás, illetve a Roman-Luck ház titka. Igazán sötétté tették azt a néhány lapot, amit betöltöttek.

Imádtam az oldalakat, faltam őket, s élveztem minden pillanatát. Sajnos csak a szeánszig. Vártam valami nagy fordulatot, egy ízes csattanót, ami után láncfűrésszel kell felvágni az államat a talajról, de ez elmaradt. A végéből valami egészen meghökkentő dolgot lehetett volna kihozni, de sajnos teljesen üresnek éreztem. Nem, nem elgondolkodtatónak, hanem mondhatni szinte: Úristen, ez annyira gyerekes. Összességében a hangulat, a képi világ, az, hogy kirajzolódik előttem, amit az írónő le akar festeni, tökéletes volt, jaj, csak az a vége ne lett volna.

Igazán örülök, hogy a polcomon tudhatom, ha egy szóban kellene kifejeznem, akkor azt mondanám, hogy KÜLÖNLEGES.
A regény olvasása közben eszembe jutott két könyv is, melyek nagyon hasonlítottak erre hangulatilag, illetve abban, hogyan alakulnak az események. Akinek ez a kötet tetszett, érdemes elolvasni a következőket is: Erdő köztársaság (különösen Midnight fejfájása volt kísérteties hasonlóság), illetve a Hazudósok (itt pedig a Sárgák csoportját említeném meg, illetve azt a nagy titkot…).

Nem lettem kielégítve minden szempontból, s a végén kissé hullottak a pontok, mint a fejek a Trónok harcában, de azt hiszem egyszer mindenképpen érdemes elolvasni, érdemes elveszni a mesék világában, hiszen…

“A legfurcsább történetek mindig igazak.”

Számokban kifejezve:

Összegzett értékelés: 3,5/5
Borító: 5/5
Karakterek: 4/5
Kedvenc szereplő: Poppy.
Kedvenc jelenet: A Roman-Luck ház jelenetei.