Samantha Downing: Elbűvölő feleségem

Író: Samantha Downing
Kiadó: Agave Könyvek[Rendeld meg most!]
Besorolás: thriller
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 352
Fülszöveg:
A mi szerelmünk története hétköznapi. Találkoztam egy gyönyörű nővel. Hozzám jött feleségül. Gyerekeink születtek. Kiköltöztünk a kertvárosba. Megosztottuk egymással a legnagyobb álmainkat és legsötétebb titkainkat. Tizenöt évvel később elkezdtünk unatkozni.
Úgy nézünk ki, mint bármelyik házaspár. Mint a szomszédaid, vagy a gyereked barátjának a szülei, akiket örömmel hívsz át este vacsorára. De közben semmit nem tudsz rólunk…
Mindannyiunknak megvannak a saját kis titkaink, amikkel életben tartjuk a házasságunkat. Mi a gyilkolástól jövünk újra izgalomba.
Samantha Downing bemutatkozó regénye az év egyik legizgalmasabb debütálása, többek közt J.D. Barker stílusa és a Dexter-regények humora elevenedik meg ebben a letehetetlen thrillerben. Mi történik egy olyan házasságban, ahol mindkét fél annyira belelendül abba, amit csinál, hogy végül már túl sok vesztenivalójuk lesz?

[# A könyvért hatalmas köszönet az Agave Könyveknek! #]

Egyetlen mondatban: A hétköznapok bizarr fintora, amikor is a házaspárok rákapnak a vér ízére.

Erről a könyvről nekem egy film ugrott be, a Boszorkányvadászok.Nem a hangulat miatt, de nem is a fantasy mint zsáner volt az oka ennek, hiszen a történet teljesen életszerű, a szereplőkkel bárhol összefuthatunk. A hasonlóság egyetlen motívumnak köszönhető, ez a vér íze, amelyre a karakterek ha rákapnak, nincs megállás, gyilkosság gyilkosságot követ. Kiváló regénnyel állunk szemben, amely nem hiányozhat Nyári borzongás című hetünkről.

Mielőtt belemerülnénk a történetbe, boncolgatnánk kicsit a karaktereket vagy néhány pillantást vetnénk a borítóra, kötelességemnek érzem, hogy megemlítsem a könyv gyenge pontját, ami a helyesírás, elgépelés, melléütés vagy kihagyás. Két-három hiba engem még nem szokott zavarni, de ez esetben a 350 oldal hemzsegett a fentebb felsoroltaktól, ami azért hátráltatta az előrehaladást. Mintha nem a javított szöveg került volna a nyomdába, vagy valami nagyon félresiklott a munkafolyamat közben.

A könyv borítója először vajmi keveset váltott ki belőlem, a fülszöveg annál inkább megfogott. A regény elolvasása után megváltozott a véleményem, és azt kell mondanom, hogy telitalálat ez a halványzöldes köntös, remekül visszaadja azt a rideg valóságot, ami ordít a lapokról. (Külön pluszpont, hogy a felirat nem kopott meg olvasás közben.)

Nem a szokásos, inkább a beteges, morbid történet ez, amelyet lehet nagyon szeretni, vagy nagyon utálni, de az biztos, hogy gondolkodásra készteti az olvasót. Végig a férj szemszögéből követjük nyomon az eseményeket, a cím is erre utal. Legtöbbet mégis a feleségről tudunk meg, ami abszolút nem probléma, hanem a lehetőségek zseniális kihasználása, mert Tobiast végig belengi az a frusztráló misztikum, ami álmatlan éjszakákat okozhat az erre hajlamos olvasóknak. Millicent ingatlanos, Tobias teniszoktató, van két gyermekük, Rory és Jenna. Ők a tökéletes, boldog család.

Csakhogy Tobias valójában mégsem Tobias, s a boldogságuk is csupán a látszat buta játéka. A két felnőtt ugyanis attól jön izgalomba, ha ölhet. Egy séma alapján. Ők így szeretik egymást, nekik ez dobja meg a libidójukat. Különös fétisekről már mindenki hallott, nincs is ezzel semmi baj, azon kívül, hogy az emberölés bűncselekmény. A sor Hollyval, Millicent nővérével kezdődik, és ki tudja, hogy hol áll meg.

A karakterek – főleg a két főszereplő – okosak, és az írónő még csak véletlenül sem engedi meg magának azt a luxust, hogy hülyének nézze az olvasóit. Külön kiemelném azt a mozzanatot, amikor az eddigi gyilkosságokat a környéken feltűnt régi sorozatgyilkos nyakába akarják varrni. Owen karaktere nem felesleges, hanem értelmet ad néhány száz oldalnak. Fokozza, folyamatossá teszi az izgalmakat, és arra ösztönzi az olvasót, hogy járjon a végére ennek az egyre bonyolódó ügynek.

A másik, ami nagyon tetszett, és talán más figyelmet sem szentelt ennek, hogy Millicent férjének igazi nevét valójában NEM tudjuk meg. Ő a férj, aki a süketnéma Tobiasnak adja ki magát, de ez csupán álca. Az álruhás Tobias így bárki lehet, és ezzel azt is remekül megvilágítja az írónő, hogy ez a család bármelyik lehet a sok közül, ez a férfi pedig akármelyik. Nem árt vigyázni, az ördög nem alszik, s veszedelmesebb, mint hinnénk.

Ez biztosan nem egy ifjúsági regény, azonban sokkal több, mint egy thriller. Remélem, hogy a következő kiadás már hibák nélkül kerül a boltok polcaira, mert megérdemli. Hiánypótló olvasmányról van szó. Nem mondom, hogy bizonyos mozzanatai a regénynek nem kiszámíthatók, mert aki olvasott már hasonló stílusú vagy elbeszélésmódú könyvet, az sejthet dolgokat, de érdekes és izgalmas. Az első mondattól az utolsóig. Főleg az utolsó teszi fel a pontot az i-re, úgyhogy jó tanács azoknak, akik előszeretettel olvassák el az utolsó oldalt: NE TEGYÉTEK! Úgy üt igazán.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik vágynak egy kis borzongásra, szeretik a thrillereket vagy az erős karakterekért, a valóságos antihősökért rajonganak. Azoknak, akik szeretik, ha egy regényben van logika, odavannak a gyilkosságok körülményeinek felderítéséért, és szeretik, ha okosnak érezhetik magukat. Vagy valóban okosak és képesek túljárni a sorozatgyilkosok eszén. Azoknak, akik nem riadnak vissza a morbid dolgoktól.

Számokban kifejezve:

Összegzett értékelés: 5/5 (Azt hiszem, hogy jogos, ha nem számolom fel azt a néhány perc bosszúságot, amelyet az elgépelések okoztak.)
Borító: 5/5 –
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő: Millicent, Tobias
Kedvenc jelenet: –

Keresd bejegyzéseimet/bejegyzéseinket a Prológuson!
https://prologus.wordpress.com/

Instagramon is megtalálsz:
https://www.instagram.com/bookbishop/