Író: Stephanie Garber
Kiadó: Kolibri [Rendeld meg most!]
Besorolás: YA, fantasy kalandregény
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 480
Fülszöveg:
Egy összetört szív.
Egy megfizetendő adósság.
Egy vérre menő játék.
Donatella Dragna a Caraval varázslatos világában végleg megszabadult zsarnok apjától, és a nővérét, Scarlettet is megmentette egy baljós házasságtól. Lenne mit ünnepelnie a Dragna-lányoknak – de Tella még nem szabad.
Még a játék előtt, végső kétségbeesésében egyezséget kötött egy bűnözővel, és most olyasmivel tartozik neki, amit eddig soha senki nem tudott megszerezni. Ki kell derítenie a Caraval mester, Legend valódi nevét! Erre csak egyetlenegy esélye van: ha megnyeri a Caravalt.
Tella tehát második alkalommal is beleveti magát a legendás versengésbe, és ezzel keresztezi egy gyilkos trónörökös útját, belebonyolódik egy elátkozott szerelembe, valamint a titkok kusza hálójába… amivel bajba sodorja Scarlettet is.
A Caraval mindig is bátorságot, ravaszságot és áldozatokat követelt. Ám ezúttal még többet kér a játék: ha Tella nem tudja teljesíteni, amit az alkuban ígért, és nem szolgáltatja ki Legend igazi nevét, mindent elveszít – talán még az életét is. De ha nyer, Legend meghal, és a Caraval örökre megsemmisül.
Isten hozott újra a Caravalban… a játék még csak most kezdődik igazán!
[# A könyvért hatalmas köszönet a Kolibrinek! #]
Egyetlen mondatban: Sokkal jobb lett, mint a Caraval.
A Legendary nem más, mint a Caraval folytatása, csakhogy ezúttal érvényesült az a szabály, hogy a második rész fényévekkel jobb, mint az első. Ahogyan a Caravalban láttuk, a játék során a szereplők saját magukat keresik, miközben a megoldás felé evickélnek, és ez ezúttal sem lesz másként. A Legendarynak megvan az a remek tulajdonsága, hogy ott veszi fel a fonalat, ahol elődje abbahagyta, és számos utalást tesz az előző könyvben történtekre. Ezért sem esett nehezemre a regény elolvasása, pedig a Caravalt három évvel ezelőtt olvastam – Jézusom! (Innen Spoileres lehet!)
Ha a Caraval borítója gyönyörű volt, akkor a második részé lélegzetelállító. A négy szín sziluettje (fekete, sárga, piros és zöld) megvalósítja azt a varázslatot, ami arra hivatott a történetben, hogy elsimítsa a határokat a valóság és a játék között. Ebben a játékban azonban elvileg minden valóságos, Tella számára mindenképpen. Csakhogy a lány annyira belegabalyodik a mostani Caraval szövevényeibe, hogy már nem tudja, mit higgyen.
A Caraval abból a szempontból is rendhagyó, hogy alig néhány nap választja el az előzőtől, s Elantine császárnő külön kérésére rendezi meg Legend. A játék végét a császárnő születésnapja jelenti. Scarlett helyett most Donatella Dragnán a sor, hogy megnyerje a játékot, s ha ez sikerül, akkor megtudhatja, ki Legend igazából. Csakhogy a név nem Tellának kell, hanem a Szívek Hercegének, aki már nem egyszer segített a lánynak, és most várja a fizetséget. A névért cserébe azonban a Jacks fedőnevet viselő gazember – aki ráadásul nem más, mint Elantine örököse – felajánlja, hogy segít Tellának megtalálni a lány édesanyját, aki nyolc éve elhagyta a lányokat, s újabban a kedvenc helye egy elátkozott jóskártyacsomag egyik lapja.
Őszintén megmondom, hogy egyáltalán nem érdekelt Legend igazi neve, mert pontosan tudtam, hogy ki Ő, ezáltal teljesen elvesztette varázsát a karakter. Azon a véleményen vagyok, hogy az írónő túl erősen tukmálja az olvasóra Legend kilétét a játék alakulása során, így elvész a történetből a krimi, az olvasó számára a misztikum, a könyv felénél pedig már mindenki tudni fogja, hogy ki rejtőzik a név mögött.
Szerencsére a mérleg nyelve kiegyenlítődik, mert megkapjuk Jackset, aki viszont tele van izgalommal. Foggal-körömmel ragaszkodtam azokhoz a jelenetekhez, amelyekben szerepelt, s nem csak azért, mert akadályozta Tellát, hanem mert olyan kulcsszereplő volt, aki nélkül már az előző kötet sem születhetett volna meg, ez pedig mit sem ért volna. A háttértörténete is remekül fel lett építve, s minden adott volt hozzá, hogy végre valahára meglegyen a történet első igazi karaktere, akinek létjogosultsága van. Nem csak úgy felbukkan, mint hóvihar a sivatag közepén.
Ennek a játéknak a célja Tella számára az, hogy megtalálja Palomát, az édesanyját, aki már nyolc éve lelépett. Szörnyű volt látni, ahogyan a naiv Tellácska sóvárog az anyja után. Borzasztóan irritált ez a szál, s reméltem, hogy Donatella bűnhődni fog a regény során, hogy felléphessen némi karakterfejlődés. Reméltem azt is, hogy Palomát soha a büdös-veretes gyászba’ nem találják meg…
Annak ellenére, hogy Tellát ebben a regényben sem tudtam megszeretni, s hát az elsőben is pont annyira utáltam, mint itt, sokkal jobb és izgalmasabb volt a Legendary az ő főszereplésésvel, mint a Caraval Scarlett idétlenkedésével. Igencsak örülök, hogy adtam még egy esélyt a folytatásnak, és már szeretném elolvasni a záró részt is.
Julian és Scarlett románca végtelenül gagyira sikeredett, de úgy érzem, hogy Scar utolsó döntésének fényében ez még megváltozhat. Elantine szála is remekbe szabott megmunkálást kapott, és nem győzöm kiemelni Jackset. Még talán Dantéról ejtenék szót, aki annyira semmilyen volt számomra itt, hogy nem tűnt volna fel a hiánya. Valamint őszintén bevallom, engem érdekelne, hogy a többi játékos számára hogyan alakul egy-egy Caraval.
Bár a szereplőket nem keveset kifogásoltam, a regény mögé tolt misztikumvilággal szemben nem tehetek panaszt. A kártyák, fátumok, mágikus elemek nagyon művészien lettek bevonva.
Azoknak ajánlom ezt a kötetet, aki szerették vagy nem szerették a Caravalt. Azoknak, akik szívesen elmosnák egy kis időre a valóság és az illúzió közötti határvonalat. Azoknak, akik kedvelik a fantasyt.
Számokban kifejezve:
Összegzett értékelés: 4/5
Borító: 5*/5
Karakterek: 3/5
Kedvenc szereplő: Végre sikerült választanom valakit, aki tényleg uralt minden jelenetet; amelyekben csak a neve hangzott el, még azokat is. Jacks.
Kedvenc jelenet: –
Nem nyilatkozom! - Avagy mégis. 