Író: Sara Raasch
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó [Rendeld meg most!]
Besorolás: Vörös Pöttyös, fantasy
Oldalszám: 448
Megjelenés éve: 2021
Fülszöveg:
Egy lázadó. Egy kalóz. Egy herceg.
Harcba kell szállniuk az országukért, a családjukért, saját magukért – különben olyan háborúval néznek szembe, ami elpusztíthatja a világot.
Adeluna katona.
Öt évvel ezelőtt segített felszabadítani Szent Loray mágiával teli szigetét Argrid országának zsarnoki uralma alól. Csakhogy nem volt könnyű visszailleszkednie a háború után. Amikor egy argridi küldött eltűnik Szent Loray új tanácsának béketárgyalásai során, az ország véres igazságszolgáltatást követel. Lu úgy sejti, veszedelmes erők munkálkodnak a háttérben.
Devereux kalóz.
A Szent Lorayen portyázó folyami kalózok egyikeként abból él, hogy a sziget mágikus növényeit árulja a feketepiacon. Miközben Argrid a kalózokat gyanúsítja küldöttük elrablásával, Vex célponttá válik. Gyakorlott hajósként beleegyezik, hogy segít Lunak előkeríteni az eltűnt argridit. De amire rábukkannak, sokkal veszedelmesebb lehet bármilyen háborúnál.
Benat eretnek.
Ben, Argrid koronahercege titokban Szent Loray tiltott mágiájának megszállottja. Amikor apja, a király megbízza őt a meghökkentő feladattal, hogy oszlassa el Argrid mágia iránti félelmét, Ben kénytelen feltenni magának a kérdést, vajon megváltoztathatja-e egy herceg egy egész ország hitét, vagy valójában a saját máglyáját építi.
Lu, Vex és Ben vajon meddig hajlandó elmenni a béke érdekében?
Az is kiderül, hogy miféle fából faragták őket…
[# A könyvért hatalmas köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! #]
Egyetlen mondatban: Egy kis ez, egy kis az!
Talán tizenöt hosszú éve is van már annak, hogy én egy ízig-vérig kalózos történetet olvastam. Akkor nagyon szerettem A hullámok gyermekei sorozatot, azonban visszatekintve a történetre, no meg azokra az emlékfoszlányokra, amelyek megmaradtak, megállapítható, hogy kissé túlértékeltem azokat a könyveket. Amikor megláttam, hogy megjelenik a Lázadó hullámok, úgy döntöttem, hogy ideje átadnom magamat a tajtékzó hullámoknak, és valami fordulatokkal teli kalózkodás kellős közepébe csöppenni.
A borító gyönyörű, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ez volt az első, ami megfogott. Manapság különben is rá vagyok kattanva a fekete-zöld kombinációjára, meg amúgy a feketére minden mennyiségben. Talán munkahelyi ártalom, de amióta beállt a november azóta minden kollégám előnyben részesíti a feketét. A fülszöveg is kecsegtető volt, azonban valami nagyon nem stimmelt ezzel az ígéretesnek tűnő darabbal.
A három főszereplő külön-külön jól megállja a helyét, és az együttműködésben is jeleskednek. Adeluna, Szent Loray felszabadítója ismét kész a háborúra, ahogyan Devereux is. Ben volt azonban talán mindannyiuk közül a legérdekesebb, hiszen egy olyan országban kénytelen felnőni, amelynek hitével, ideológiai hátterével nem ért egyet, nem tud vele azonosulni. Szinte egy börtönben kénytelen élni mindennapjait, hiába mozoghat szabadon. Valójában mindhárman kapcsolatba hozhatók egy rejtélyes betegséggel, a remegőlázzal. Bevallom, nekem még ez is nagyon tetszett, végre valami olyasmi van a középpontban, ami bizonyos pontokon képes újat mutatni.
Az is tetszett, hogy az író egyik bonyodalomforrásra behozott egy másikat. Bajkeverő kalóz, éppen eltűnő nagyhatalmú argridi, remegőláz, eretnekség, Szent Loray és Argrid kibontakozó vagy újra fellángoló ellentéte, az újabb háború mint fenyegető veszély… Komolyan, volt itt minden, aztán valahogy mégsem működött, pontosabban mondva inkább voltak olyan részek, amelyek valami miatt élvezhetetlenek voltak. Én kezdetben csak pislogtam, hogy milyen mély politikai viták folynak, pedig itt már tulajdonképpen lezajlott egy háború. Vagy mégsem? Az első száz oldal információadagolása szerintem enyhén pocsék volt, vagy legalábbis az írónő nem oda tette a hangsúlyt, ahová igazán kellett volna. Nem találtam a helyem és nem értettem a történetet, fogalmam sem volt, hogy ki van kivel. Mintha véletlenül a második kötettel kezdtem volna meg a sorozatot, pedig nem, ez biztosan az első kötet volt.
Aztán voltak olyan részek, amelyek ezeket a viszontagságokat feledtették velem, ilyen volt például az, hogy felfedeztem, hogy Adeluna és Vex között szerintem szemmel láthatóan működött a kémia. Az is ilyen volt, amikor egyszer csak se szó, se beszéd vége lett az első kötetnek. Szabad ilyet tenni szerencsétlen olvasóval, ugye nem? Mindenesetre arra legalább jó volt, hogy kellően felcsigázzon, s el akarjam olvasni a folytatást. A vége előtt ebben még nem voltam biztos. Amiben viszont biztos vagyok, hogy a folytatás előtt még egyszer fixen el fogom olvasni ezt az első kötetet, különben félő, hogy a másodikból sem fogok érteni semmit. Vagy lehet, hogy megint ez lesz az írói koncepció. Ki tudja?
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik egy jó kis kalózos-háborús történetre vágynak, és szeretik az elborult vallási fanatikusokat. Azoknak, akik szeretik, ha megmutatkozik az információhiány. Azoknak, akik mindennél jobban vágynak a függővégre, mert mazochisták és szeretnek találgatni, hogy mi fog következni. Azoknak, akik otthonosan leginkább a kalamajka kellős közepén érzik magukat. Jó szórakozást!
Számokban kifejezve:
Összegzett értékelés: 3,5/5
Borító: 5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő: –
Kedvenc jelenet: –
Keresd bejegyzéseimet/bejegyzéseinket a Prológuson!
https://prologus.wordpress.com/
Instagramon is megtalálsz:
https://www.instagram.com/bookbishop/
Nem nyilatkozom! - Avagy mégis. 