Mary Kubica: A harmadik

Író: Mary Kubica
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó [Rendeld meg most!]
Besorolás: pszichothriller, kristály pöttyös
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 400
Fülszöveg:
PRÓBÁLT ELMENEKÜLNI
A MÁSIK NŐTŐL, DE NEM TUDOTT…
Sadie és Will Foust csak nemrég költözött a nyüzsgő Chicagóból egy maine-i kisvárosba. Nemsokára a szomszédjukat, Morgan Bainest holtan találják az otthonában. A gyilkosság az egész óceánparti kisvárost megrázza, de senkit sem annyira, mint Sadie-t.
Ő viszont nem csak Morgan halála miatt feszült. Sőt, ahogy a gyanú az új lakókra terelődik, egyre mélyebbre merül a rejtélybe: mi is történt valójában azon a sötét és halálos éjszakán. De Sadie-nek óvatosnak kell lennie, mert minél többet megtud Mrs. Bainesről, annál inkább rájön, mennyit veszíthet, ha az igazság napvilágra kerül.
Mary Kubica új, fordulatos pszichothrillere.
Mozgalmas és magával ragadó.
KAPCSOLJ KI BORZONGÁSSAL!

[# A könyvért hatalmas köszönet a Könyvmolyképző Kiadónak! #]

Egyetlen mondatban: Felüdülés.

Eredetileg nem ezt az értékelést terveztem mára, de úgy gondolom, hogy ezt frissen megírni lesz a legjobb, mert még nagyon a hatása alatt állok a történetnek. Egyébként is lassan olvasok, de az utóbbi időkben a szórakoztatóirodalom nálam teljesen háttérbe szorult, egyszerűen alig van rá időm, ha pedig van, akkor még lassabban haladok, mint egyébként. Viszont A harmadik című könyvnél történt valami. Valami olyasmi, amire jómagam sem számítottam. Egyszerűen faltam az oldalakat, hihetetlen sebességgel száguldottam előre, s nem akartam letenni. Annyira izgalmas volt, vagy ha nem is ez a legjobb szó rá, akkor azt mondanám, hogy annyira tudni akartam, mi lehet a csavar, vagy hány van belőle, hogy rekordsebességgel olvastam. Nem tudnám azt mondani, hogy ez a regény olyan folyondáros, akár Szabó Magdától Az ajtó, hogy csak folyik és folyik, és vezeti, becsapja, elgondolkodtatja a befogadót, mert nem ez történik. Ugyanakkor mégis van valami, ami ugyancsak nem hagyja nyugton az olvasót.

Ez pedig egyrészt az információadagolás. Patikamérlegen kimért információk, pont annyi, ami azt engedi meg, hogy a befogadó elhiggye, sínen van, tudja és érti, mi történik, ki van kivel, s ki mennyire vette ki a részét a múltból és veszi ki a jelenből. A regény a maga 400 oldalával egyetlen felesleges mondatot sem tartalmaz, a karakterek élők és igazik, éppen ezzel tudnak hozzájárulni ahhoz, hogy a történet olyanná váljon, ami bárkivel megtörténhet. S sajnos a mai világban úgy érzem, hogy a mentális betegségek egyre inkább teret nyernek.

Sadie, Camille és Egér a három nézőpontkarakter, az ő szemszögükből ismerjük meg a történetet. Valahogyan sejthető, hogy a három szál össze fog érni, sőt már a legelején is látszik, hogy ebből kettő Will segítségével kapcsolódik össze, hiszen ő az a férfi, akibe Sadie, a felesége, s Camille a szeretője is szerelmes. Vagy mégsem erről van szó? S hogy kerül ide Egér, a hatéves kislány?  Úgy van megírva ez a regény, hogy a számszimbolika értelmében bárki lehet a harmadik. Bármilyen többletjelentéssel bírhat ez a sorszámnév. És végestelen végig fenntartja ezt az izgalmat, s kiváltja az olvasóból, hogy megküzdjön az információért. Merthogy közben gyilkosság gyilkosságot követ. A múltban és a jelenben is több olyan eset történik, amelyek valahogyan kapcsolódnak Sadie-hez. Ott van például Alice esete, aki Will testvére volt. Öngyilkos lett vagy gyilkosság történt? Vagy ott van Erin, Will régi szerelme, aki autóbaleset áldozata lett. És ott a harmadik nő, Morgan… Aki Sadie-ék szomszédja. ÉS… ÉS… Korábban elvileg látták, hogy Sadie-vel veszekszik. Csakhogy Sadie minderre vagy egyáltalán nem emlékszik, vagy meg sem történt az eset.

Mi tehát az igazság? Ki a harmadik? Vagy nem is egy személy? Mi lesz ennek a vége? Csak rajtad múlik, hogy elég bátor vagy-e pontot tenni az ügy végére. Engem egész végig lekötött, végre egy olyan pszichothriller volt, ami a legelejétől a legvégéig izgalmas tudott maradni.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a családon belüli bonyodalmakat, vagy éppen a pszichothrillerekért rajonganak. Azoknak is, akik a megtört lelkek tanulmányozására fordítanának némi időt, és nem riadnak vissza attól, ha a történet végén el kell gondolkodniuk. Azoknak, akik szeretnek nyomozni, de még inkább izgulni, s az izgulást egy csipetnyi rettegéssel fűszerezni! Mire vársz még? Nézz magadba, keresd a harmadikat!

Számokban kifejezve:

Összegzett értékelés: 5/5
Borító: 5/5 –
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő: Sadie
Kedvenc jelenet: –

Keresd bejegyzéseimet/bejegyzéseinket a Prológuson!
https://prologus.wordpress.com/

Instagramon is megtalálsz:
https://www.instagram.com/bookbishop/

Anne Frasier: A testolvasó

Író: Anne Frasier
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó [Rendeld meg most!]
Besorolás: pszichothriller, Kristály Pöttyös
Oldalszám: 360
Megjelenés éve: 2017
Fülszöveg:
A halottak arcán ott a történetük.
Jude Fontaine nyomozót három évig tartották fogva egy földalatti cellában, az egyetlen kapcsolata a külvilággal a fogvatartója volt, az ő arcvonásainak olvasása adott értelmet az életének. Az tartotta életben, hogy megtanulta mit jelent a férfi minden egyes ránca, mozdulata, a tekintetén átfutó gondolata.
A magány és a kínzás után Jude-ot az igazság utáni vágy hajtja – valamint az a fantasztikus képessége, amellyel képes nem csak az élők, de a holtak testéről is olvasni. A kollégák hezitálása ellenére Jude visszatér a gyilkosságiakhoz, és miközben új társa, Uriah Ashby nyomozó is kételkedik az alkalmasságában, sőt a férfinek is megvannak a maga titkai. Ám amikor egy sorozatgyilkos fiatal lányokra kezd vadászni, a nyomozók kénytelenek együttműködni, hogy megállítsák a veszélyes őrültet, mielőtt újból lecsap.
Az őrülteket pedig senki nem ismeri annyira, mint Jude.

Egyetlen mondatban: Faltam a sorokat, nagyon tetszett, végre egy igazi sorozatnyitó kötet!

A testolvasó már egy ideje a polcomon pihent, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve érte nyúltam, s belelapoztam. Pontosabban bele is olvastam, olyannyira, hogy három nap alatt kivégeztem a regényt, ami a munkám, s jelenlegi feladataim miatt hatalmas dolog. Igen, mindez azért történhetett meg, mert a legelején beszippantott a könyv, s nem is engedett el. Ennek a remekbeszabott hangulat ágyazott meg, valamint az, hogy a történet végig fenntartotta az érdeklődésemet. Annyira izgalmas volt, hogy faltam az oldalakat, és ki akartam deríteni, hogy mi történt, ki lehet a tettes, ki állhat az egésznek a hátterében, kihez köthetők a medállal ellátott láncok, amelyeken az áldozatok nevei szerepeltek.

A borító egy kellően sötét történetet ígért, viszont ennél a kötetnél képtelen voltam eldönteni azt, hogy tetszik-e a borító, mert a pöttyözésből ítélve, meg a csendéletből, ami egy arc nélküli nő belsejében fogad, nos, azt hiszem, kijelenthetem: nem, nem szeretnék ott állni azon a bizonyos utcán. A cím azonban biztosan nem tetszett. Olyan idegennek hatott, s feltettem magamnak a kérdést nem is egyszer, hogy hogyan lehet egy testet olvasni? Akit érdekel, az mindenképpen ássa bele magát!

Ha valaki, akkor Jude megjárta a poklok poklát, három évig tartották fogva, azonban most végre sikerül megmenekülnie elrablójától. Számomra ez már azért is tetszett, mert nem azt mutatta be, hogy miként zajlik az elrablás, s hogyan szenved utána a főhősnő, hanem a sikeres megmenekülés utáni állapotokról számolt be, ami általában egy meg nem írt rész, vagy a második kötet. Itt az történik, hogy az elrablást balladai homály fedi, s ahogy a jelenben haladunk előre, úgy kapunk meg különböző információkat. Ezeket befogadóként értelmezni kell és összerakni, hogy feltárulhasson a múlt, s abból következtetni lehessen a jövőre.

Ami még megragadta a figyelmemet, az az, hogy az elrabláson, fogva tartáson kívül egy olyan témát is boncolgat, amiről szerintem lehetne többet beszélni, fel lehetne tárni a miérteket. Engem például rendkívüli módon érdekel, hogyan alakul ki az áldozat kötődése a fogva tartójához, s hogy a fogva tartó egyetlen biztos pontként milyen figura az áldozat szemében. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy mi is történik ezen kívül kettőjük között.

A jelen is hasonlóképpen izgalmas, Jude és Uriah eltűnt lányok után nyomoz, akiknek az elrablásában van valami hasonló, vagyis megvan egy séma, ami alapján esetleg elindulhatnak. Minden lány kapott egy-egy névvel ellátott medált, amelyet a helyi benzinkúton olcsón el lehetett készíteni. A legdurvább az egészben viszont az, hogy valamiképpen Jude apja és bátyja is kapcsolatba hozható az üggyel, ám a dolog ennél sokkal szövevényesebb, ugyanis ismételten közbeszól a múlt. Jude édesanyját nagyon fiatalon veszítette el, még gyermek volt. Mi történt a kérdéses napon? Miért nem tud megbocsájtani az apjának? Csak össze akarja mosni a két dolgot, ezért hibáztatja a medálos lányok eltűnéséért is az édesapját?

Ami számomra a legborzasztóbb volt ebben az egészben, az az, hogy többször előfordult, hogy Jude hiába bizonygatta az igazát, mégsem hitt neki senki. Inkább a pszichiátriát tartották a nagy szakértők a legjobbnak, ahelyett, hogy akár egyszer is odafigyeltek volna arra, amit mond.

Csak kapkodtam a fejem, nekem nagyon tetszett. Pörgős, egyszerűen nem lehet letenni. Éreztem, hogy a kristálynak ezúttal valódi értéke van. Már berendeltem a következő részt is, remélem lassacskán azért csak küldi a kiadó, mert már nagyon olvasnám.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik nem riadnak meg a borzalmaktól. Azoknak, akik kíváncsiak, s nem félnek, hogy a sötétség mélyére ássanak. Azoknak, akik bármikor kaphatók egy kis nyomozásra, a titkok felderítésére. Azoknak, akiknek sose hittek, s azoknak, akik úgy gondolják, nem hinnének nekik. Azoknak, akik egy kis pörgésre vágynak, s a hideg idő beköszöntével végre átadnák magukat az izgalmaknak!

Számokban kifejezve:

Összegzett értékelés: 5/5
Borító: 4/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő: Jude
Kedvenc jelenet: Bármelyik.

Keresd bejegyzéseimet/bejegyzéseinket a Prológuson!
https://prologus.wordpress.com/

Instagramon is megtalálsz:
https://www.instagram.com/bookbishop/