Író: Susanna Clarke
Kiadó: Agave Könyvek [Rendeld meg most!]
Besorolás: fantasy, naplóregény
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 224
Fülszöveg: Piranesi háza nem hétköznapi épület. Termei végtelenek, folyosói végeláthatatlanok, falait pedig sok ezer különféle szobor borítja. A labirintusszerű csarnokok közt egy bebörtönzött óceán terül el, hullámok emelkednek mennydörögve a lépcsőházakban, pillanatok alatt árasztva el a termeket. De Piranesi nem fél; ismeri a dagályokat, ahogyan a labirintusban is eligazodik. Élete a ház felfedezéséről szól.
Rajta kívül még egy ember él a házban, a Másik nevű férfi, aki hetente kétszer meglátogatja Piranesit, hogy a segítségével a Nagy és Titkos Tudás nyomára bukkanjon. De kutatásai során Piranesi bizonyítékot talál egy harmadik személy létezésére is, és egy szörnyű titokra kezd fény derülni, mely a Piranesi által ismert világon túlra nyit kaput.
[# A könyvért hatalmas köszönet az Agave Könyveknek! #]
Egyetlen mondatban: Remélem, hogy az írónő ezt a vonalat folytatja, mert iszonyatosan jó az irány.
Korábban még nem olvastam könyvet az írónőtől, azonban nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az Agave által kiadott műbe. Nagyon remélem, hogy Susanna ezt az irányt fogja tartani a továbbiakban, mert imádtam általa kiszakadni a regények megszokott világából – aztán pedig visszatérni oda, mert azt is kell.
A könyv borítója szép, letisztult, olvasás közben fedeztem fel, hogy mennyire illik a történethez. Néha eljátszottam a gondolattal, hogy a víz a borítón egyre csak emelkedik és emelkedik, akár a Ház vízszintje, ha jő a dagály.
A regény a maga 224 oldalával nem hosszú olvasmány, de higgyétek el, hogy tömény könyvvel álltok szemben. Ami azonban a töménységért kárpótol – ha ez valakinek gondot jelent -, akkor az az információadagolás. Nagyon szépen, lépésről lépésre haladunk a szálak kibogozásával, egyik lépcsőfokot logikusan követi a másik. Az adatok egymásra épülnek, s kronológiailag a visszalépések is tulajdonképpen az előrehaladást segítik. Hiszen ezt a regényt, ezt a naplószerű labirintust először meg kell ismerni, hogy eligazodhassunk benne, majd képesek legyünk kijutni belőle.
A központi alak, akinek a szemszögén keresztül végigkövethetjük az eseményeket, az Piranesi, aki ebben a furcsa Házban lakik, ami tulajdonképpen egy labirintus, hiszen számtalan csarnoka van, amelyekben igen könnyű eltévedni. Rengeteg szobor alkotja, s olyan akadályok nehezítik az emberek életét, mint például az élelemhiány, az állatok felbukkanása vagy a folyamatos apály-dagály jelenség. Ha ennyi veszély nem lenne elég, akkor a dolog legfurcsább része csak most következik: ebben a világban csupán kettő élő ember van. Meg néhány csontváz.
A regény olvasása közben, ahogy igyekeztem felfejteni, hogy mi lehet a titok nyitja, több korábbi olvasmányélményemre is tudtam asszociálni, ami hosszú percekre lekötött, és elkezdtem gondolkodni. Felrémlett előttem a bábeli zűrzavar, a Robinson Crusoe és Szerb Antaltól az Utas és holdvilág. Mindkét regényben valahogy megjelenik a valóság és valótlanság közötti nagyon vékony határmezsgye, ami ködössé varázsolja a múltat, s kicsit összemossa a jelennel. Valahogy ezt szerettem a Piranesiben is. A múlt és a jelen után is nyomozni kellett, és ez a nagyívű felderítés nagyon jót tett a regénynek.
Minden a híres Laurence Arne-Sayles professzortól indult, akinek mániájává vált egy másik világ létezése. Embereket gyűjtött maga köré, akik mind elszántan szerették volna felfedezni a világot, amiről a professzor beszélt. Merthogy a professzornak volt egy különleges tulajdonsága: sokat és jól tudott beszélni olyan dolgokról, amelyek elsőre baromi nagy marhaságnak tűntek. Tette mindezt úgy, hogy a végére azok is elhitték a dolgot, akik a leginkább kételkedtek. Aztán a legelszántabb követőkkel megkísérelte a szertartást, ami nem várt lavinát indított el…
Piranesi egyetlen társa a Házban a Másik, akivel kommunikálni tud. Azonban csak annyit tudunk róluk, hogy a Tudást kutatják, és hogy csak ketten vannak életben. Semmi mást nem árulnak el, csupán igyekszenek a Ház minden szeszélyét előnyükre fordítani – nehéz is ezt megtenni, főleg, ha Piranesin úrrá lesz a felejtés, s ezért nekünk, olvasóknak sem árul el magáról, korábbi életéről semmit. (Tekintve, hogy nem tud.) De ki lehet a Másik, és mit akar Piranesitől? Ki lehet Piranesi? És hogy kerül a képbe Laurence?
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a szokatlan, újítani kívánó regényeket. Azoknak, akik be akarnak menni a könyv és egy varázslatos elme labirintusába. Azt gondolom, hogy akik fizikai labirintust akarnak, azoknak ott a Ház. Akik az elme labirintusát fedeznék fel, nekik pedig ott lesz Piranesi memóriája. Kalandra fel!
Számokban kifejezve:
Összegzett értékelés: 5/5
Borító: 4,5/5
Karakterek: 5/5
Kedvenc szereplő: Laurence Arne-Sayles
Kedvenc jelenet: –
Keresd bejegyzéseimet/bejegyzéseinket a Prológuson!
https://prologus.wordpress.com/
Instagramon is megtalálsz:
https://www.instagram.com/bookbishop/
Nem nyilatkozom! - Avagy mégis. 